Archive Page 2

31
Júl
12

Agility tábor

Pár hónapja Annával úgy határoztunk,  idén részt veszünk a MAGISZ szervezte agility táborban. Mindenképp sok mindent vártam a dologtól, ám korántsem olyan téren, mint amelyen később elkönyvelhettük a pozitívumokat, de ezt később, előbb az “eseménytörténet” :). Apával és Chansonnal szombat délelőtt elindultunk Egerbe, ahol előző esti megbeszélés nyomán terápiás dog dancing bemutatót rögtönöztünk kis trikolor cimborámmal. Meglepően szépen dolgozott, a gyerekeket hitem szerint sikerült kellően elkápráztatni majd bevonni a bemutatóba. Eztán ebédeltünk egyet Anna nagymamájánál, majd Szarvas fele vettük az irányt. Nagy szerencsénkre a Kecskemét vs. Békéscsaba lehetőségek közül jól választottunk, így mintegy két és fél óra utazást követően megérkeztünk Szarvasra. Ezen a ponton meg kell jegyezzem, hogy (sajnos, az előzőekhez képest) nagyon látványos volt a környezet karbantartottságának és élhetőségének javulása ahogy közelítettünk célunkhoz.  A kempingben a regisztráció után kerestünk egy szimpatikus helyet, ahol kidobtuk az ovális síkidomot és leesett a sátor 😉 (Ez a momentum minden egyes alkalommal elkápráztat). Örömmel vettük birtokba alvóhelyünket, majd fedeztük fel a tábort. Már az első este sikerült pár új barátra szert tenni. A megnyitó után eleinte csöndes, majd exponenciálisan hangosodó alkoholizálásba fojtottuk fáradtságunkat (Már a teljes magyar agilitys társadalom tisztában van az életfilozófiánkkal és politikai nézeteinkkel). A következő nap a csoportok beosztásával telt. Egy fokozatosan nehezedő pályán kellet végigmennünk, illetve eljutnunk ameddig tudunk. Számításba véve, hogy kb. öt alkalommal voltam agilityzni Chansonnal, valamint hogy teljesen kezdő csoportba jelentkeztünk meglepett a tény hogy a haladókhoz osztottak be. A másnapi edzés azonban rávilágított a tisztelt szervezők gyalázatos tévedésére tudásunkat illetően :D. És itt jött a nem várt fordulat. Arra jutottam, “nem árt lesz” változtatni a szemléleten. Ott és akkor úgy éreztem (így teszek a mai napig), hogy jobban járunk, ha egyszerűbb pályán edzünk, sokkal több sikerélménnyel és játékkal. Innentől nem is annyira a szakmai fejlődésünk mint inkább a kapcsolatépítés volt a hét mottója. Nagyon örülök, hogy képes voltam némileg magamnak ellentmondva meghozni ezt a döntést. Az este humán agility verseny került megrendezésre, melyen Annáék részt is vettek míg én csak kitűnően szórakoztam. A további napok aktív szocializációval, edzéssel, játékkal teltek. Magunkat is kiválóan elszórakoztattuk, a Logidugi és a Solo most sem hagytak cserben. "A matfizt nem lehet letagadni..."Lehetőségünk volt úszásra és evezésre is, mivel a táborban volt pár ingyenesen igénybe vehető túrakenu. Természetesen négylábú barátainkat sem hagyhattuk ki a buliból. Mindössze a kormányzás esett nehezemre, volt egy kis holt súly, de miként azt a felvételek alátámasztják, megérte. 🙂Megrendezésre került a hét során kúszó és váltó verseny is. Mindegyik sok izgalommal kecsegtetett. Noha mi csak nézőként voltunk jelen, a szurkolás is kellően gazdag volt adrenalinban. A hét vége felé ellátogattunk az Arborétumba is Annával és Archieval. Jót sétáltunk és szép képeket készítettünk, ám sajnos az akciót durván egy óra után megvétózta az időjárás. Áztunk egy keveset, beültünk egy fagyira a helyi bisztróba majd az eső csendesülésével hazaindultunk.
Megismerkedhettünk a Treibball nevű labdaterelős sporttal Mányik Ricsi és Cooper előadásában, majd magunk is kipróbálhattuk.

Ezen a ponton már erősen kezdett megviselni bennünket a sátorban alvás, de a kutyák meglepően jól tűrték, miként erről az alábbi felvétel is tanúskodik.

Anna “buzdítására” jelentkeztünk ping-pong és darts versenyre is. Mindkettőnek vereség lett a vége, mondanom sem kell, de nem olyan csúnya, mint amit vártunk. A további eredménye pedig az volt, hogy hét végére megtanultunk dartsozni. A ping-pong és tollas meccsek arányára figyeltünk egész héten, egymás önbecsülésének védelmében. 

A

Tábor Kupára valamilyen isteni ihlettől megszállva nem a”Teljesen kezdő” , hanem a “Kezdő” kategóriába jelentkeztünk. Hiba volt. Megfutottuk ugyan az agilityt, de a kezdő pálya vonzóbb volt. Chansont és engem még ki sem zártak, legnagyobb meglepetésemre. 😀 A jumping helyett, amely a délután folyamán került megrendezésre azonban inkább egy nagyot sétáltunk. Nem akartuk negatívan zárni a hetet, mind a négyen fáradtak voltunk, fölösleges lett volna indulni. Végezetül hát azt kell mondanom, szakmailag és hozzáállásban is sokat fejlődtünk. Tanulságként levonandó, hogy sokkal példamutatóbb a közös játék, sport és a humorérzék el nem vesztése, mint az, hogy értelmes felnőtt ember létére valaki monomániásokat megszégyenítően magából kikelve ordít, hibáztatja a kutyát vagy akit épp ér és veszi túl komolyan az amúgy játéknak szánt baráti versengést. (Ne feledjük, ezek itt kutyák és színes falécek, esetleg rámpák…) Így hát fáradtan, de élményekkel és új barátokkal gazdagodva tértünk haza, miután lefolytattuk a közelharcot a sátorral, mintegy megkoronázandó a hetet. 🙂

FOTÓK ITT

Reklámok
19
Júl
12

Újra a periférián…

*SZÖVEGRÉSZ HIÁNYZIK* és akkor megérkeztek Annáék. 🙂 Mivel már késő délutánra járt az idő, nem akartam komoly programot. A fények azonban a szokottnál is szebbek voltak, így végül – főként a szúnyogoktól való távolságtartás végett – a lőtér fele vettük az irányt. Nagyok szép felvételeket sikerült készíteni, találkoztunk a csordával és a gólyával is. Másnap délelőtt szép kirándulóidő volt, melyet ki is használtunk, ezt követően minden bátorságunkat összeszedve főztünk, majd levonszoltuk magunkat a partra, ahol mindenki meglepetésére Zahira is lelkesen úszott velünk. Végül otthon egy véget nem érő Logidugi és sakk párbaj vette kezdetét, melyben a matematikai elméletek is helyet kaptak. Másnap délelőtt kicsit csiszoltuk dogdancing quartettünket majd ismét a parton kötöttünk ki. Az egészet stílszerűen takarítás és Logidugi eklektikus elegyével zártuk. Úgy gondolom kivált hasznos volt ez a pár nap, mert az ebek kölcsönösen nagyon jó hatással vannak egymásra. Chanson nyugodtan sétál póráz nélkül míg Zahira fut, ha úgy hozza a helyzet. 😉 További képek ITT.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

16
jún
12

Apáczai Udvarbál, avagy Chanson mint plüss

Úgy döntöttem, az idei tanévzáró Udvarbálra Chanson is velünk tart. Természetesen fő célunk a jelenlévők napjának bearanyozása volt, ám ezen felül a szocializáció és a terápiás képzés szemszögéből is igen hasznosnak bizonyult a nap. Szerencsére mindenki nagyon kedvesen és nyitottan fogadta az ebet, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok.  Chanson a reggeli edzés dacára nem volt annyira fáradt, mint vártam, így még este is kellemes társaságnak bizonyult. A jövőben minél több ilyen jellegű “megpróbáltatásnak” szeretném kitenni, bár talán ez nem a legmegfelelőbb kifejezés, mivel (a képek tanúsága szerint is) nagyon élvezte. 🙂

 

 

10
jún
12

Messzebb mint Jeruzsálemtől…

Avagy: MAKÓ CAC!

Eredetileg nem is akartam menni. Noha be voltunk nevezve, semmi kedvem nem volt hozzá, fáradt voltam, kellően kiábrándult szakmailag és emberileg egyaránt, nem is tápláltam nagy reményeket a dolog iránt, kiderült, hogy Fanni nem tud jönni… Mi kell még?  Az utolsó pillanatban és végső elkeseredésemben megkértem Esztert (elvégre Ő itt a Jani), hogy mentse meg az életemet. Természetesen nem vonakodott segítségemre sietni, ezért ezúton is szeretnék Neki köszönetet mondani. A szervezés is rám hárult Bebi teljes hiányában (félkarú (fehér) törpének éreztem magam), de meglepve saját magamat is, sikerrel organizáltam meg a lejutást Makóra, ahova vonattal 11 előtt nem lehet megérkezni. Így hát kombináltunk. A Nyugatiba sikerült kissé túllőve a célon 03:35-re érkeznem trikolor cimborámmal oldalamon. A parti még nagyban dúlt a szomszédban, különleges figurák lézengtek az amúgy kihalt pályaudvaron. S miközben azon gondolkodtam, melyik számítógépes játékot juttatja a jelenet eszembe, egy kalauz néni kissé tiszteletlenül megkért, hogy azonnal adjak szájkosarat a kutyára. 20m-es sugárban senki sem volt. Úgy döntöttem, foglalok egy fülkét, mely kellően tágasnak bizonyult még Eszter érkezésével is. Az alább látható módon birtokba is vettük, és különböző kifacsart pózokban próbáltunk aludni, szórakoztattuk egymást és magunkat míg be nem futottunk Szegedre, mintegy három és fél óra utazás után.

Itt mivel reménytelennek véltük a buszpályaudvart gyalogosan megközelíteni, taxit fogtunk. A Mars téren töltött fél órát a busz indulásáig Eszter a helyi pékség fantasztikus kínálatának feltérképezésével, én pedig a kutya görcsös fésülésével töltöttem. A busz szerencsénkre kellően közel állt meg a helyszínhez, ahol kisebb bonyodalmakat követően hozzájutottam a startszámunkhoz. Nem voltak nagyon sokan az aussie előtt,  ezért pont kényelmesen fel tudtam készíteni. Nagyon korrekt, kedves bírálatot, továbbá egy CAC és egy fajtagyőztes címet (na ezt nem vártam…) kaptunk. Eztán a BIS-ig egy árnyékos hely oltalmában élveztük, ami megadatott. Maga a BIS a szokottnál is hosszabbnak tűnt, tekintettel a kegyetlen melegre. Mikor végre sorra kerültünk, elvárások nélkül mentem neki a dolognak. Ám legnagyobb meglepetésemre azonnal kiválasztásra kerültünk az első négybe. A hölgy aki a továbbiakban előttem futott nemigen tudott egyenletes és megfelelő tempót diktálni, úgyhogy borult a dinamikánk. Így 4. helyen végeztünk, de még ez is messze túlteljesítette a tervet. Ezzel aznapra megszűntem handlernek lenni, és egy pókokban gazdag zuhanyzóban hippi arculatot öltöttem. Felmerült az igény, hogy valamiképp hasznosítsuk a kupát, úgyhogy odarontottam a büfés sráchoz és kértem a grálba egy deci olasz rizlinget. Tele kaptuk, teljes volt a business. 🙂 Hazafele nem kellett túl sokat várnunk a buszra, ám a szegedi csatlakozás megtréfált egy fél órás késéssel (ezt az időt ismét a pékség segített átvészelni). Végül elnyertük a kárpótlást egy légkondis busz formájában. A hosszas, de kellemes utat követően a népligetben sikerült az ellenkező irányba menő villamosra felpattanom (igaziból csak a Müpa láttán kezdtem gyanakodni). A vissza induló járaton belefutottunk pár ittas egyetemistába, akik egy ” Anyád, milyen király kutya ez itt! ” felkiáltással indítottak. Nem tagadhatom, elég jól elszórakoztattak minket, Chanson ismét megvillantotta a társaságbevonzó vénáját. 🙂 Így végül kellően fáradtan, de elégedetten és vidáman érkeztünk haza 😉 .

27
máj
12

Klapka György a fővezére!

És igen, idén is Komárom! Szemben az egy hónappal ezelőtti tervekkel, semmilyen megmérettetésen nem vettünk részt, minek köszönhetően a nap felhőtlenül telt. Elsősorban a dog dancing verseny volt az, ami számot tartott érdeklődésünkre. Kellemesen, épp kezdésre érkeztünk, megtekintettük a versenyt, melynek keretei közt láthattunk több nagyon szórakoztató, ötletes produkciót. Szétnéztünk a kiállításon, majd Chansonnal gyakoroltunk egy kissé forgalmasabb helyen, elősegítendő a szocializációt. Nem kellett csalódnom, szépen dolgozott a nagy meleg és fáradtság ellenére, remélem, a következő DD versenyen már résztvevőként leszünk jelen. 🙂 Eztán még készítettünk pár felvételt, kihasználva a hely nagyszerű adottségait, majd a legkisebb ellenállás felé megközelítettük a vasútállomást. A pár perc várakozás közben megszabadultunk az iménti útszakasz során hozzánk csatlakozó pázsitfűféléktől és hazafele vettük az irányt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

30
ápr
12

A csapat egyesül

Hosszú idő után Manci, Vöcsök és Chanson ismét találkoztak. A várakozásaimat felülmúlóan problémamentes volt a dolog. Mindenki mindenkivel jól kijött, kitörő örömel fogadták a vendéget.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

29
ápr
12

Any colour you like

Fannival ismét teret engedtünk kreativitásunknak, az újonnan beszerzett áru alkalmazásával nagyszerű darabokat sikerült előszóltanunk a nemlétből. Szeretettel várjuk a rendeléseket, egyéni igények szerint!