31
Júl
12

Agility tábor

Pár hónapja Annával úgy határoztunk,  idén részt veszünk a MAGISZ szervezte agility táborban. Mindenképp sok mindent vártam a dologtól, ám korántsem olyan téren, mint amelyen később elkönyvelhettük a pozitívumokat, de ezt később, előbb az “eseménytörténet” :). Apával és Chansonnal szombat délelőtt elindultunk Egerbe, ahol előző esti megbeszélés nyomán terápiás dog dancing bemutatót rögtönöztünk kis trikolor cimborámmal. Meglepően szépen dolgozott, a gyerekeket hitem szerint sikerült kellően elkápráztatni majd bevonni a bemutatóba. Eztán ebédeltünk egyet Anna nagymamájánál, majd Szarvas fele vettük az irányt. Nagy szerencsénkre a Kecskemét vs. Békéscsaba lehetőségek közül jól választottunk, így mintegy két és fél óra utazást követően megérkeztünk Szarvasra. Ezen a ponton meg kell jegyezzem, hogy (sajnos, az előzőekhez képest) nagyon látványos volt a környezet karbantartottságának és élhetőségének javulása ahogy közelítettünk célunkhoz.  A kempingben a regisztráció után kerestünk egy szimpatikus helyet, ahol kidobtuk az ovális síkidomot és leesett a sátor 😉 (Ez a momentum minden egyes alkalommal elkápráztat). Örömmel vettük birtokba alvóhelyünket, majd fedeztük fel a tábort. Már az első este sikerült pár új barátra szert tenni. A megnyitó után eleinte csöndes, majd exponenciálisan hangosodó alkoholizálásba fojtottuk fáradtságunkat (Már a teljes magyar agilitys társadalom tisztában van az életfilozófiánkkal és politikai nézeteinkkel). A következő nap a csoportok beosztásával telt. Egy fokozatosan nehezedő pályán kellet végigmennünk, illetve eljutnunk ameddig tudunk. Számításba véve, hogy kb. öt alkalommal voltam agilityzni Chansonnal, valamint hogy teljesen kezdő csoportba jelentkeztünk meglepett a tény hogy a haladókhoz osztottak be. A másnapi edzés azonban rávilágított a tisztelt szervezők gyalázatos tévedésére tudásunkat illetően :D. És itt jött a nem várt fordulat. Arra jutottam, “nem árt lesz” változtatni a szemléleten. Ott és akkor úgy éreztem (így teszek a mai napig), hogy jobban járunk, ha egyszerűbb pályán edzünk, sokkal több sikerélménnyel és játékkal. Innentől nem is annyira a szakmai fejlődésünk mint inkább a kapcsolatépítés volt a hét mottója. Nagyon örülök, hogy képes voltam némileg magamnak ellentmondva meghozni ezt a döntést. Az este humán agility verseny került megrendezésre, melyen Annáék részt is vettek míg én csak kitűnően szórakoztam. A további napok aktív szocializációval, edzéssel, játékkal teltek. Magunkat is kiválóan elszórakoztattuk, a Logidugi és a Solo most sem hagytak cserben. "A matfizt nem lehet letagadni..."Lehetőségünk volt úszásra és evezésre is, mivel a táborban volt pár ingyenesen igénybe vehető túrakenu. Természetesen négylábú barátainkat sem hagyhattuk ki a buliból. Mindössze a kormányzás esett nehezemre, volt egy kis holt súly, de miként azt a felvételek alátámasztják, megérte. 🙂Megrendezésre került a hét során kúszó és váltó verseny is. Mindegyik sok izgalommal kecsegtetett. Noha mi csak nézőként voltunk jelen, a szurkolás is kellően gazdag volt adrenalinban. A hét vége felé ellátogattunk az Arborétumba is Annával és Archieval. Jót sétáltunk és szép képeket készítettünk, ám sajnos az akciót durván egy óra után megvétózta az időjárás. Áztunk egy keveset, beültünk egy fagyira a helyi bisztróba majd az eső csendesülésével hazaindultunk.
Megismerkedhettünk a Treibball nevű labdaterelős sporttal Mányik Ricsi és Cooper előadásában, majd magunk is kipróbálhattuk.

Ezen a ponton már erősen kezdett megviselni bennünket a sátorban alvás, de a kutyák meglepően jól tűrték, miként erről az alábbi felvétel is tanúskodik.

Anna “buzdítására” jelentkeztünk ping-pong és darts versenyre is. Mindkettőnek vereség lett a vége, mondanom sem kell, de nem olyan csúnya, mint amit vártunk. A további eredménye pedig az volt, hogy hét végére megtanultunk dartsozni. A ping-pong és tollas meccsek arányára figyeltünk egész héten, egymás önbecsülésének védelmében. 

A

Tábor Kupára valamilyen isteni ihlettől megszállva nem a”Teljesen kezdő” , hanem a “Kezdő” kategóriába jelentkeztünk. Hiba volt. Megfutottuk ugyan az agilityt, de a kezdő pálya vonzóbb volt. Chansont és engem még ki sem zártak, legnagyobb meglepetésemre. 😀 A jumping helyett, amely a délután folyamán került megrendezésre azonban inkább egy nagyot sétáltunk. Nem akartuk negatívan zárni a hetet, mind a négyen fáradtak voltunk, fölösleges lett volna indulni. Végezetül hát azt kell mondanom, szakmailag és hozzáállásban is sokat fejlődtünk. Tanulságként levonandó, hogy sokkal példamutatóbb a közös játék, sport és a humorérzék el nem vesztése, mint az, hogy értelmes felnőtt ember létére valaki monomániásokat megszégyenítően magából kikelve ordít, hibáztatja a kutyát vagy akit épp ér és veszi túl komolyan az amúgy játéknak szánt baráti versengést. (Ne feledjük, ezek itt kutyák és színes falécek, esetleg rámpák…) Így hát fáradtan, de élményekkel és új barátokkal gazdagodva tértünk haza, miután lefolytattuk a közelharcot a sátorral, mintegy megkoronázandó a hetet. 🙂

FOTÓK ITT

Reklámok

0 Responses to “Agility tábor”



  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: