2012. június havi archívum

16
jún
12

Apáczai Udvarbál, avagy Chanson mint plüss

Úgy döntöttem, az idei tanévzáró Udvarbálra Chanson is velünk tart. Természetesen fő célunk a jelenlévők napjának bearanyozása volt, ám ezen felül a szocializáció és a terápiás képzés szemszögéből is igen hasznosnak bizonyult a nap. Szerencsére mindenki nagyon kedvesen és nyitottan fogadta az ebet, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok.  Chanson a reggeli edzés dacára nem volt annyira fáradt, mint vártam, így még este is kellemes társaságnak bizonyult. A jövőben minél több ilyen jellegű “megpróbáltatásnak” szeretném kitenni, bár talán ez nem a legmegfelelőbb kifejezés, mivel (a képek tanúsága szerint is) nagyon élvezte. 🙂

 

 

Reklámok
10
jún
12

Messzebb mint Jeruzsálemtől…

Avagy: MAKÓ CAC!

Eredetileg nem is akartam menni. Noha be voltunk nevezve, semmi kedvem nem volt hozzá, fáradt voltam, kellően kiábrándult szakmailag és emberileg egyaránt, nem is tápláltam nagy reményeket a dolog iránt, kiderült, hogy Fanni nem tud jönni… Mi kell még?  Az utolsó pillanatban és végső elkeseredésemben megkértem Esztert (elvégre Ő itt a Jani), hogy mentse meg az életemet. Természetesen nem vonakodott segítségemre sietni, ezért ezúton is szeretnék Neki köszönetet mondani. A szervezés is rám hárult Bebi teljes hiányában (félkarú (fehér) törpének éreztem magam), de meglepve saját magamat is, sikerrel organizáltam meg a lejutást Makóra, ahova vonattal 11 előtt nem lehet megérkezni. Így hát kombináltunk. A Nyugatiba sikerült kissé túllőve a célon 03:35-re érkeznem trikolor cimborámmal oldalamon. A parti még nagyban dúlt a szomszédban, különleges figurák lézengtek az amúgy kihalt pályaudvaron. S miközben azon gondolkodtam, melyik számítógépes játékot juttatja a jelenet eszembe, egy kalauz néni kissé tiszteletlenül megkért, hogy azonnal adjak szájkosarat a kutyára. 20m-es sugárban senki sem volt. Úgy döntöttem, foglalok egy fülkét, mely kellően tágasnak bizonyult még Eszter érkezésével is. Az alább látható módon birtokba is vettük, és különböző kifacsart pózokban próbáltunk aludni, szórakoztattuk egymást és magunkat míg be nem futottunk Szegedre, mintegy három és fél óra utazás után.

Itt mivel reménytelennek véltük a buszpályaudvart gyalogosan megközelíteni, taxit fogtunk. A Mars téren töltött fél órát a busz indulásáig Eszter a helyi pékség fantasztikus kínálatának feltérképezésével, én pedig a kutya görcsös fésülésével töltöttem. A busz szerencsénkre kellően közel állt meg a helyszínhez, ahol kisebb bonyodalmakat követően hozzájutottam a startszámunkhoz. Nem voltak nagyon sokan az aussie előtt,  ezért pont kényelmesen fel tudtam készíteni. Nagyon korrekt, kedves bírálatot, továbbá egy CAC és egy fajtagyőztes címet (na ezt nem vártam…) kaptunk. Eztán a BIS-ig egy árnyékos hely oltalmában élveztük, ami megadatott. Maga a BIS a szokottnál is hosszabbnak tűnt, tekintettel a kegyetlen melegre. Mikor végre sorra kerültünk, elvárások nélkül mentem neki a dolognak. Ám legnagyobb meglepetésemre azonnal kiválasztásra kerültünk az első négybe. A hölgy aki a továbbiakban előttem futott nemigen tudott egyenletes és megfelelő tempót diktálni, úgyhogy borult a dinamikánk. Így 4. helyen végeztünk, de még ez is messze túlteljesítette a tervet. Ezzel aznapra megszűntem handlernek lenni, és egy pókokban gazdag zuhanyzóban hippi arculatot öltöttem. Felmerült az igény, hogy valamiképp hasznosítsuk a kupát, úgyhogy odarontottam a büfés sráchoz és kértem a grálba egy deci olasz rizlinget. Tele kaptuk, teljes volt a business. 🙂 Hazafele nem kellett túl sokat várnunk a buszra, ám a szegedi csatlakozás megtréfált egy fél órás késéssel (ezt az időt ismét a pékség segített átvészelni). Végül elnyertük a kárpótlást egy légkondis busz formájában. A hosszas, de kellemes utat követően a népligetben sikerült az ellenkező irányba menő villamosra felpattanom (igaziból csak a Müpa láttán kezdtem gyanakodni). A vissza induló járaton belefutottunk pár ittas egyetemistába, akik egy ” Anyád, milyen király kutya ez itt! ” felkiáltással indítottak. Nem tagadhatom, elég jól elszórakoztattak minket, Chanson ismét megvillantotta a társaságbevonzó vénáját. 🙂 Így végül kellően fáradtan, de elégedetten és vidáman érkeztünk haza 😉 .