Szilváscáradi CACIB első napjára neveztük Chansont ahol Kitünő III minősítést kapott. Herceg is szépen megnőtt, nagyon helyes kutyus lett, ő egy Kitünő II.-kal zárta a napot.Éljen, éljen! A nap jó hangulatban telt (biztosan, másra figyeltem). Bebi Junior Handlerben az első hatba jutott, nagyon büszke vagyok rá, ha Franko nem ugrik a cserénél, bitosan dobogón végez, sebaj… Sok kedves ismerőssel találkoztunk, újakat is szereztünk, azt hiszem. A kiállítást követően Anya és Gábor megmentettek, és pár utcával arrébb drágán ettünk, rosszat. 
Ezt követően áthajtottunk a hegyeken Miskolcra, gyors vendégeskedés legkedvesebb unokatesómnál, ami leöblítette az ezt megelőző megrázkódtatásokat. Végezetül csodával határos módon Tiszadorogmán kötöttünk ki, egészben. Hangulatos. Másnap kezdődött a már megszokott. Most egy ló kergetett meg, Chanson búvárkodott és pont a ló miatt kénytelenek voltunk az ártéren keresztül hazajönni. Merem feltételezni, hogy rajtunk kívül neméppen járt arra ember az elmúlét években. Ez tényleg kemény volt. Persze most sem szenvedek hiányt kitűnő fotókban. 
Még egy nap, különösebb kalandok nélkül és ismét otthon. Ha summáznom kéne, megkérném az illetőt aki erre kért hogy most inkább hadd ne… (esetleg: Köti az ebet a karóhoz. Kinek a pap, kinek a papné/paplan. Türelem rózsát terem. Mindig az erősebb kutya élvezi a szerelmet és Láttam én már karón varjút….) (további fotók Chansonnál, és a Családi Galériában)
0 Válaszokr to “Szilvávárad CACIB”